Én kint álltam a teraszon.Felöltözve,megint útra készen.Akarva akaratlanul egy könycsepp gördült le az arcomon.Ebben a pillanatban,mintha minden a régi lett volna.Ahogy kinéztem láttam a kiskutyát aki hempergetőzött,játszott az udvaron.Láttam az idős nénit aki a hinta székében pihent, a játszteret ahol Dettivel és a többiekkel annyit lógtunk.Mindent amit akkor rágen.És hiányzott.Néha mág jó lenne gyereknek lenni és bármikor bárhova elmenni ugy hogy nem kell testőrőknek veled jönni és nem kell beszámolni,hogy hova mész,mit csinálsz.Kicsit függetlennek és szabadnak lenni.Nem azt mondom,hogy Billt vagy a többieket nem szeretem épp ellenkezőleg.De azért hiányzik.
-Kicsim gyere indulunk!-szólt Bill
-Rendben!-néztem még egyszer vissza
-Te sirtál!MI az?-ölelt magához
-semmi!-én
-Dorina!Kicsim!-húzott még közelebb
-csak hiányzik!hiányzik egy kicsit az ittenni élet.Nem azt mondom,hogyott nem érzem jól magam,sőt.Imádok ott lenni,pörögni,veletek,veled lenni..csak tudod hiényzik kicsit néha.
-Értem!-nézett maga elé Bill
-ÉS haragszol?-én
-Dehogy is!Megértem!Nekem is sokszor hiányzik az az hogy ne legyek ismert,a régi életem attól függettlenül,hogy imádom azt amit csinálok és mindig ezt akartam csinálni.
-aham!-én
-Szeretlek!és akkor jössz vissza amikor csak akarod!-Bill
-Köszönöm!De sosem hagynálak el!-én
-Én sem!Nem is ugy gondoltam!-csókolt meg Bill
Közben a Kaulitz házban:
-Nem megyünk el fagyizni?-Gustav
-De!van kedvem!-jázmin mosolyogva
-Akkor gyerünk!-Gustav
Pár perc mulva már sétáltak hafele a fagyizótól
-Juj gyere elviszlek valahova!-jázmin
-messze van?-Gustav
-Nem!Te kis lustaság!-Jázmin
-Oké!-Gustav
Egy kis parkhoz értek ahol kis játszótár volt és egy tranbulin.
-Gyere!-mutatott Jázmin
-A tranbulinra?-Gustav
-Igen!-Jázmin
-Dehogy megyek!-gustav
-Naaa csak egy ugrás!-Jázmin
-Jólvan de csak eggyet!-és leült Gustav a padra
-Nh akkor gyere már!-Jámin
-Én nem mondtam hogy most!-Gstav vigyorogva
-De gonosz vagy!Indult meg Jázmin és Gustav hirtelen felált.Addig fogocsskáztak még végül mindketten a tranbulinon feküdve kötöttek ki.
-Olyan Bolond vagy!-Jázmin
-nem csak szeretlek!-Gustav
Ebben a pillanatban több millió boldog pár mondta ki ezt a szót,ami csak egyetlen szó,de az embereknek mégis többet ér és jobban esik bármi másnál...
_______________________________
Igaz rövid volt!De remélem tetszett!!!Ezt főleg Jázminomnak irtam!Cejetlek!:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.