(Dorina-én)

Detti odarohant Billékhez ö sem hitte el.

-Dorina???-ölelte át barátnőjét

-Igen én vagyok!-Én

-Uram isten!-Detti

-Dorina!-ölelt át szorosan Tom  és bármennyire macsó tiípus most neki is könycseppek gördültek végig az arcán.

-Nem hiszem el!-Detti

-Én sem!-Tom rémülten

-De hogyan?-Detti

-Gyertek mindent elmondok!-énDorina

A négyes órákig beszélgetett,sírt nevetett..anniyra örültek egymásnak.Ezek a hónapok rémámok voltak a többiek számára.De talán annyiban jót tettek a történtek,hogy megtanultál értékelni egymást és szeretni.Rájöttek,hogy minden pillanatban történhet valami amin már nem lehet változtatni.

-Nah lefekszünk?-Bill

-Aham!-én

-Jó hogy ezt így előra bejelentitek!-Tom

-Nah látom már a régi vagy!-öleltem át

-Nagyon hiányoztál!-Tom

-Te is nekem!Jó éjt!-adtam neki egy puszit

-Nagyon szeretlek csajszi!-Detti

-Én is nagyon!-öleltem át őt is.

Nekem is nagyon hiányoztak,de azt amit ők éreztek,nem tudtam átérezni.Hisz ők hónapokig azt hitték,hogy nem élek.Borzalmas lehetett.

-Gyere kicsim!-mentünk fel Billel

Olyan furcsa volt ujra abban a szobában lenni.Érezni azt az illatot mait sehol máshol.Leirhatatlan volt.Érdekes módom a ruháim a dolgaim.minden ugyanugy volt ahogy hagytam.Most láttam igazán mennyira fontos is vagyok Billnek.

Ahogy beléptünk a szobába Bill magáhozragadott és szenvedélyesen csókolózni keztünk.

-Anyirra szeretlek!-tolt az ágy felé

Befeküdtünk és csak néztük egymást.Szavak nélkül is értettük egymást.Mindent kiolvastunk a másik szemáből.

Bill hirtelen megcsókolt és a keze a felsőm alá csúzsott.Olyan bizonytalan volt.Mint mikor először voltunk együtt.Talán legbelül még mindiig nem hitte el ezt az egészet.Gondoltam kis önbizalom keltés miatt vadul átkaroltam és csókoltam ahol tudtam.Már tudta hogy mit kell tennie.Levette a pólomat,ahogyan én is az övét.A ruhadarabok pá perc alatt lekerültek.Bill nagyon szenvedélyes volt,de nagyon heves.Ki akart élvezni minden percet.Bill piercingje ugyanolyan hatással volt rám mint máskor sőt.Beleremegtem ahogy azt a kis golyót irányította.És ezt nagyon jól tudta,hogy ez a gyengém.örömet akart szerezni nekem.Lassan óvatosan egyre lejjebb és lejjebb.Tudta mire vágyok de ezt én is megadtam neki,hisz nagyon szerettem.Minden forró és fülledt volt.Csak egy kis lámpa fénye világította meg az arcát.Amivel néha rámnézett és mosolygott egyett.Szerelmes voltam.Igazán szerelmes.Az este így folytatódott,amit most ha leirnék akkor ezt a meghitt hangulatot rontanám el.Hisz tudod milyen az ha valakit igazán szeretsz.Vágysz rá.Ha,az a legfőbb hivánságod,hogy mindig melletted legyen.Ezt mindneki érzni vagy érezni fogja aki szerelmes,ahogy ők is.

Ez az este mindenkivel elfeledte azt abánatot,amit eddig érzett.És mindneki örömmel a szívében aludt el a Kaulitz házban.Nyugott és csendes volt mindne.Hol szenvedélyel és szerelemmel tele,hol szeretettel és megértéssel.Minden szobában egy apró kis csoda volt azon az este,amit sohe senki,soha nem fog elfeledni.

___________________________

Remélem tetszett!!!Pusszsika!!!!!!!:)