Valóra vált álmok a TH-val

Tom pont belépett a hotelszobába ahol Billék voltak mikor mi odaértünk.Bill csak ült David pedíg orditozott,de néha Bill is.

-David...5éve türjük,hogy belepofázol az életünkbe.NAgyon sokat köszönhetünk neked és ezért háélásak is vagyunk de mindennek van határa!-Tom

-Nah idefigyelj!-indultmeg Josh Tom felé

-Álljatok le!-Bill

-Nekem ne mond meg ,hogy mit csináljak?-David meglökve Billt

-Ha mégegysze hozányúlsz az öcsémhez..-tette ökölbe a kezét Tom

-Nah akkor mi lessz?-David

-Elég legyen!-én

-Te csak ne szólj bele!Miattad van az egész!Ha te nem lennél akkor még mindííg normálisak lennének...csak meghülyült Bill mióta te itt vagy!Csak a rosszat csináltad!Nem is tudom mit szeret Bill egy ilyen kis ribancban!?-David

Bill abban a pillanatban behúzott egyett Davidnek amitől Tomnak esett.

-Ezt még megbánod!-közeledett David

-Álljatok már le!-én sírva,de David ellököt és én elvettem az asztalról Tom cadilac-jének kulcsát és rerohantam.Beültem az autóba és elinditottam.Csak sírtam.Talán tényleg igaza volt Davidnak.Ha nem lennék,nem kellet volna ennyit sajtó botrányuk,nem vesztek volna össze Ritáékkal és talán tényleg sokkal jobb lett volna nekik.Az autó sötét ablakán hideg vízcseppek kopogtak.Csak gondolkoztam,de egyre biztosabb voltam a dolgomban.

Bill és Detti közben utánam szaladtak,de már hiába.Én nem voltam ott.Tom autójában ültem.És csak mentem az üres Magyar utcákon.A jól ismert utcákon.Elhaladtam a parlament mellett és csak néztem ki a Duna zavaros vizére.Minden olyan komor volt.Egyre biztosabb voltam,hogy most hova kell mennem.Ideje volt,hogy visszamnejek anyukámhoz,hugomhoz a családomhoz.Megakartam látogatni őket.NAgyon hiányoztak.És most igazán szükségem volt édesanyámra.A szeretetére.Hogy kisirhassam magam a vállán.De egy ujjabb gondolat futott végig az agyamon ahogy a kormányon lévő kezemet néztem és megpillanottam a gyűrűt.Bill.Hiszen ő szeret és mindent megtett értem.A kocsiülásről felvettem a telfonom és tárcsáztam a számát.Pár perc csöngetés után egy ideges ismerős hang szólalt meg.

-Szia kicsim!Hol vagy?Jól vagy?-Bill

-Persze jól vagyok!Neharagudj csak egy kicsit ki kell szelőztetnem a fejem és el kell gondolkoznom azon amit David mondott.Anyáékhoz megyek.Csak pár órára és mondd meg Tomnak,hogy ne haragudjon a kocsi miatt nem lessz semmi baja!

-Rendben.De David nem normális!Agyára ment a pénz.Én szeretlek és egy utólsó szava sem igaz.A legjobb dolog ami történt az életemben az Te vagy!Hogy az enyém vagy és a mennyaszonyom vagy!Szeretlek.

Nekem egy újabb langyos könycsepp gördült végig az arcomon.Imádom szeretem a legjobban Őt és Ő is szeret.Én csak ennyit tudtam neki mondani:

-Szeretlek Bill!Szeretlek!-én

-Siess vissza szerelmem!-és letette a telefont

HA tudtam volna,hogy ez lehet ,ez lessz az utolsó szavam hozzá.Még beszéltem volna vele kifejeztem volna az iránta érzett szerelmemet.De bolond voltam.Lettettem a telefont.Az utólsó szavaim ezek voltak egyetlen szerememhez:Szeretlek Bill!Szeretlek.Az utolsó szavaim ezek,mivel hirtelen felnéztem a homályos autó üvegre és már csak egy hatalmas csattanás.Egy csattanás és egy zuhanás.Semmi más.Zuhanás a mélybe.És ez a folyó volt.A csattanás egy fiatal lány volt és az autó ami a folyóba zuhant.Elnyelte az autót a víz.Elnyelt.Elnyelte a fiatal lányt is aki az autó elött szaladt át óvatlanul a köd homályában.A vízbe zuhant.Már csak a szirénák hallatszanak.A szirénák a mentők és a rendőrök szirénái.Senki sem látta a balesetett.Senki nem tudta,hogy nem csak én voltam ott hanem egy másik lány.Mindenki azt gondolta,hogy csak az autó soförje,csak én szenvedtem balesetet.Az eső zuhogott.Az rendőrök az autó maradványait emelték ki.Azonosították azt.A búvárok egy holtestet hoztak fel.Egy lány holtestet akit az autó alatt találtak meg.De azonosítani nem lehetett.Ám mindenki tudta,hogy ez a lány az a lány aki az autót vezette.Egy rendőr aki németül beszélt, nehéz szívvel nyult a telefonhoz hogy hívják az autó tulajdonosát.Tom Kaulizt.Németország.Ezt állt a papíron.Csöngött csöngött de nem vették fel.Az eső kopogott az utcán,és köd boritott mindent.Még mindíg csöngött,majd az utolsó próbálkozásra beleszólt.

Hallo?-Tom

A rendőr lassan mindent elmondott neki.Mindent ahogy volt.Tom meg sem bírt szólalni.Falfehér volt és csak ennyit tudott mondani a rendőrnek:Megyek!

Tom az földreejtette a telefont.Detti szinte halálra rémült szerelme láttán.Kétségbe esetten próbált kicsikarni néhány szót a rémült,dadodgó fiúból.

-Meghalt!-ennyit mondott

-Meghalt!-csuklott meg a hangja ismét és sírás tört ki rajta

-Ki Tom?Ki?-Detti

-Autóbaleset!Dorina!Meghallt!-Tom maga elé nézve sírva üresen

-Hogy...az az nem az nem lehet!-Borult térdre Detti szerelmét szorosan átkarolva,bár inkább ő szorult volna támogatásra.A legjob barátjőjét vesztette el.Szinte a testvére volt.Az az ember aki gyerek koruk óta a legközelebb állt hozzá.Alíg hitte el.Igazán mindketten egy dologtól rettegtek a legjobban.Elmondani.Elmondani annak az embernek aki a világon lejdobban szerette Dorinát.Aki pár órával elöbb feleségül kérte őt.Elment.Nincs többé.A legnehezebb dolog amit egy testvér elmondhat a testvérnek.Tom egyszerüen nem tudta mit tegyen mit csináljon.Rettenetesen fájt neki,hisz ő is imádta a lányt.És most neki kell elmondani ikertestvérének,Billnek.Előre tudta,hogy a hír hallatán a testvére nem fogja kibirni.Nagyon jól tudta hogy a leges legrosszabb ami történt ami törtnni fog ezután Billel.Felállt,de képtelen volt menni.Muszály volt.Erőt vett magán és elinduét ikertestvéréhez a másik szobába.Elindult,hogy közölje vel azt a hírt ami örökre megáltoztatja mindneki életét.Tudta nem fogja bírni a fájdalmat legalább is negyon nehezen.Már a kilincsen volt a keze.Tom csak sírt és benyitott.Bill az ágyon ült,de mikor meglátta testvérét odarohant hozzá.

-Mi az Tom?Mi történt?-Bill

-Ülj le Bill!-Tom

-Mi az,hogy üljek le mond már???Nem fogsz át verni,már csináltál ilyet!Nem dőlök be a hülye poénjaidnak!-Bill mosolyogva.De Tom most nem nevetett.Csak nézett ikre szemébe.Bill már tudta,hogy tényleg baj van.Testvére válát megfogva kérdezett rá a fájdalmas kérdésre.

-Mi történt Tom?-Bill

Tudod Dorina elment és és hívtak.Most.Egy telefont kaptam és....Egy rendőr volt és..-Tom könnyekkel küzködve

-Mond már!Ugye jól van?-Bill szinte sírva

-Az autó a folyóba esett és....Meghalt....-Tom

-Az nem...az nem lehet!-rogyott össze Bill.A testvére fogta meg.Bill sírt nem is lehet kifejezni.Azthitte szétszakad a szíve.Nem hitte el.Nem hitte el hogy egyetlen kicsi szerelme halott.Elmult.Elment.Nincs többé.És ez miatta van.Ha jobban kiállt volna érte David elött nem ment volna el nem ült volna kocsiba és nem lenne ez az egész.Mindenért magá hibáztatta pedíg nem kellet volna.A lány utolsó szavai csengtek a fülében amit halála elött pár percel mondhatott:                                 Szeretlek Bill!Szeretlek!-ez visszahangzott a fejében.Egy világ omlott össze benne.Nem tudta mit csináljon.Azt gondolta hogy nincs tovább.Nincs értelme az életének a lány nélkül.Tom szorította,ölelte.A két testvér egy hotelszobában a földön sírt.Sírtak.A könnyek helyettesítették a szavakat.Tudta Tom,hogy mit érez testvére.Illetve nem tudhatta,csak gondolta hiszen ikrek.Nem érzett,nem érezhetett soha olyan fájdalmat mint Bill.Ez leírhatatlan volt.Csak ültek órákon át némán egymást támogatva.Csak a könnyek beszéltek és az a megszakadt szív,ami az ifjú szerelmesben dobogott.Az álom nem vált valóra.Vége.Ez már nem volt több,csak egy valóra vált rémálom....

_____________________________________________

Vége!!!!!!!(ha szeretnétek esetleg  folytatást a dorka 2005@citromail.hu -ra írjatok!).